Irtam egy jo hosszu blogbejegyzest arrol, amik mult heten tortentek, de vegulis ugy dontottem, egyelore meg nem publikus.
Tulajdonkeppen az egesz sztori arrol szol, hogy Bence miert olyan, amilyen, miert nem masmilyen: miert nem beszel/jatszik gyerekekkel, miert olyan hallgatag az oviban es egyaltalan, mindenfele gyerekek kozott?
Az ovonenikkel es szakertokkel valo egesz delutanos megbeszelesem utan arra jutottak (amit en eddig is tudtam), hogy semmi baja, hagyni kell, hogy a maga idejeben megtegye a szamara megfelelo lepeseket, es ha megtette, orulni, de ugy, mintha semmi extra nem tortent volna.
Ugy jott ki a lepes, hogy kozvetlenul ez utan a theta gyogyito tanarommal talalkoztam a gyakorlo esten, es a vele folytatott beszelgetes rahomalyositott arra, hogy mennyi negativ lenyomat van kisdedunkben valahonnan, korabbi gyermekkorokbol,, es nem veletlen, hogy en nem birtam "belenezni". Azt mondta, nem akarok en errol tudni.
A lenyeg az, hogy az ezt koveto gyogyitas utan ELOSZOR Bence ataludta az ejszakat a SAJAT agyaban, es reggel az ovoneni legeslegnagyobb meglepetesere (es az enyemre is) odament a fiukhoz a homokozoba asni. Hala a Joegnek az ovonenik pontosan ertik, mirol beszelek.
No comments:
Post a Comment