Saturday, July 25, 2009

Chicago Musical, Star City, Sydney

Ma - vagyis mar penteknel tartunk - este megneztuk a Chicagot. Jopofa volt, hogy a Casinoban, a Lyric szinhazteremben tartjak, bar gondolom, aki rendszeresen jar musicalt nezni oda, annak megszokott a hely :)

Egy pillanatra beneztunk a Casinoba is, mikozben Adammal az elen valami sutire, vagy nemtommifele etelre vadasztunk a szunetben. Mennyi azsiai arc! Es mennyi ember, akikbol jol meg lehet gazdagodni.... de terjek vissza az eredeti temara :)

Reg lattam mar a filmet (meg Ujzelandon, 2003-ban, hogy eszembe jutott :-)), de jo volt ismet hallani a zenejet, a betetdalokat. A produkcio ezzel a Tarsulattal (is) fenomenalis volt!!!
Kepek itt: http://www.chicagothemusical.com.au/photos.html

Ami viszont engem SOKKOLT a vegen: kijottek a szereplok, tapsvihar(ka), majd ok vissza, a szinfalak moge, a Zenekar pedig ujra razenditett - EKKOR a jonep fogta magat es folallt. Mit folallt, kiviharzott az eloadoterembol !!! Szinte kisodortak, mivel nem kozepen ultunk!

EN arra gondoltam, sot, ugy emlekszem (hogy ennel sokkkal gyengebb darabok is) otthon tobb tapsot kaptak a nezoktol. Ha egy eloadas pedig remekul sikeredett, lathatoan elvezte is a kozonseg, akkor nem hogy visszatapsoltak a szereploket, DE az a MINIMUM, hogy megtisztelik azzal a Szereplogardat, hogy vegighallgatjak az utolso szamot. A raadast. Azt az utolsot, ami utan akar lehetett volna meg egy visszatapsolas, HA az Emberek tanusitanak meg egy kis FIGYELMET a Szinpadon tevekenykedok irant.

Lehet, hogy tevedek. Lehet, hogy ez mar otthon sincs igy. Lehet, hogy itt ez a KULTURA.
ES LEHET, HOGY MINDENT ELKOVETEK, HOGY A GYERMEKEM NE CSAK EZT A "TIPUSU" KULTURAT TANULJA MEG.
A darab nagyszeru volt, es tobbet erdemelt volna.

1 comment:

Józsi said...

Szilvi!

Ilyen, finoman szólva udvariatlanságot mi is átéltünk itt a napokban Mo-on. Nagyszerű könnyűzenei koncertnek vége, taps, zenekar lemegy a színpadról. Az utolsó két zenész még le se ér a lépcsőn, a közönség a tapsot abbahagyva feláll és elindul haza. Se vissza taps, se "vissza-vissza" rigmus, se ráadás, semmi. Mi a párommal ott álltunk kővé dermedve, de ketten hiába tapsoltunk volna, ugye egy-két fecske nem csinál nyarat. Mivel közeli nexusban vagyunk a zenekarral a koncert után megkérdeztük őket, hogy hogyan élték ezt meg. Azt mondták, hogy ennél kínosabb és rosszabb élmény nincs egy művésznek, amikor így faképnél hagyja a közönsége a végén. Ők is magukban keresgélték a hibát, hogy biztos nem tudták azt az élményt átadni a nézőknek, amit szerettek volna. Pedig szó sem volt erről, ők a 100 % maximumot adták, csak hát szerintem nem minden ember rendelkezik a minimum intelligenciával. Sajnos...Mert ha nem is tetszett mondjuk neki a műsor, de egy kötelező udvariassági gesztust tehetne a művészek felé, ha már végigülte a műsort és nem állt föl közben, hogy ő biza most hazamegy...