Friday, January 23, 2009

Melo-veg es Ovi-elo

Csutortokon befejeztem azt a projectet, amin szeptember ota dolgoztam. Elvileg meg lesznek hasonlo idoszakos munkak, de a gazdasagi helyzetre valo tekintettel jelenleg letszamstop van. A fonokom kedvesen megkoszonte munkamat es szeretne, ha a kovetkezo adando alkalommal is tudnank egyutt dolgozni. Ha raerek, szivesen, mert ez egy nagyon kellemes kis munkahely, sot, neha tul nyugisnak is tunik, vagy ez csak az Ozzi Eletforma :)

Bencenek megvolt a bemutatkozo ovis nap penteken. Az Ovineni nagyon kedves holgy /haha, milyen legyen :)/. Maria Montessori elveit kepviseli /„Segíts, hogy magam csinálhassam”/, aminek kulon orulok.

Tehat a bemutatkozas: csak az Ovoneni, Bence es en voltunk. Bence abszolut kozremukodott, mindent megertett, amit az Ovoneni mondott. Megvizsgalta a kulonbozo kreativ jatekokat, autokat, kirakosokat, csipeszeket, stb. es mindig szepen elpakolt, mielott mas jatekot elovett volna. Osszessegeben jol erezte magat, es a vegen meg a szep labrador kutyust is megsimogattuk :)) Kivancsi vagyok, mi lesz a jovo heten.......

Az Ovinenivel mar korabban is beszelgettem a Montessori elvekrol, iskolakrol, a megfelelo figyelem nyujtas es neveles fontossagarol, a jo szulo-gyermek kapcsolatrol, es arrol, hogy az elso 3 evnek milyen meghatarozo szerepe van a kesobbiekre nezve. Azt mondta, kutatasok igazoljak, hogy a kisgyermekek elso 6 eveben az Apaval /vagy az ot helyettesito Ferfi modellel/ valo kapcsolat szinten meghatarozo a tinedzser kori helyzetek kezeleseben. Kulcsszo a Tudatossag.

Egy baratnom kerdesere valaszolva az alabbi cikk reszletet idemasolom:

"A család
Az ember legérzékenyebb, legfontosabb életszakaszainak lefolyásában, csecsemőből gyermekké, serdülővé és felnőtté formálásában döntő szerep jut a családnak.A család az életre készít elő. A szülők, a családtagok egymásnak tapasztalatokat adnak át, magatartásukat csiszolják. A család egyik alapja a személyiségformálásnak, a szociabilitásnak. A nevelés - a családban és iskolában egyaránt - nem csak ismeretek szerzéséből áll. Legfontosabb feladata megtanítani az embereket örülni, szeretni, dolgozni, alkotni, hogy egészséges közösségi lénnyé alakuljanak...

Az emberi személyiség fejlődésében, egészségében alapvető szerepe van az anya-gyermek kapcsolatnak. Az anya magával hozza kultúrájának hagyományait, szokásrendjét, saját, kiskorától kezdve tanult magatartásmódjait - emellett tudatosan tanult nevelési ismereteket is. Ez határozza meg azt a módot, ahogyan a gyermek jelentkező igényeire reagál. Reakciója befolyásolja a gyermeket: természetes igényeinek jelentkezését, jelzését most már az előzetes tapasztalat is formálja.

Így alakul ki az anya és a gyermek viselkedéséből az egymást befolyásoló kölcsönhatások sorozata, amit René Spitz "dialógusnak" nevez. A kapcsolatban mindinkább a szociális és érzelmi elem válik hangsúlyossá. Spitz bizonyította be, hogy ez az érzelmi kapcsolat még a megfelelő testi fejlődéshez is nélkülözhetetlen.

Később az anya-gyermek kapcsolat mindinkább megnyílik a szociális tér felé: apa, testvérek, rokonok, barátok, nevelők jutnak érzelmi szerephez a gyermek életében." Az anya személyiségével kapcsolatosan kevés az individualizálás, túl sok az általánosítás s ebben főként az idealizálás. Az anya történeti múltja (családi hagyományok, élmények), magatartása, gyermekéhez való kapcsolata s ennek változatai igen jelentősek.

Ahogy általában az emberek, az anyák sem egyformák, s így hibáik, káros megnyilvánulásaik önmagukban is sok akadályt gördíthetnek gyermekük egészséges lelki fejlődésének útjába.

Közismert a túlzott anyai szorongás, mely a gyermek minden mozdulatát végtelen aggodalommal követi: "…hol marad a gyerek, mi történhetett vele?…"

Vannak anyák, akik "tökéletességi" igényüket viszik túlzásba. Ezerféle tanulással, kívánalmakkal gyötrik gyermekeiket.

A "zsarnok anya" minden tekintetben uralkodik gyermekén. Dacos, sokszor gyermeteg fokon rögzült embert formálhat, paradoxnak tűnő módon éppen azzal, hogy gyermeke elé felnőtt normákat állít.

A lelki harmóniához oly fontos önbizalom, helyes önértékelés az otthoni légkörből indul ki. Az elbátortalanodás, az önbizalomhiány, a csökkentértékűségi érzés neurózisnak, személyiségzavarnak a kiindulópontja lehet.

A családi élet diszharmóniája, a szülők ellentéte, betegsége, különféle káros szenvedélye - pl. az apa iszákossága - a család, de elsősorban a növekvő gyermekek lelki egészségét veszélyezteti. Szinte közhely az alkoholisták feleségének mártírsorsa. Ismeretes, hogy az alkoholisták gyermekei közül nem egy válik hisztériás, szorongó, gátolt vagy akár antiszociális egyéniséggé.
A gyermeknevelésben elkövetett hiba, ijesztgetés, fenyegetés, verés - lelki sérülések, neurózis, agresszió forrásává lehet..... Itt is igaz, amit a lelki környezetvédelemről mondunk: az egészségeseket is védenünk kell a káros hatásoktól: megelőzéssel, neveléssel, gyógyítással - s ha szükséges, kellő jogi beavatkozással.

A szeretet nélküli nevelés is veszélyezteti a gyermek lelki egészségét. A "nagy elfoglaltságuk miatt" gyermekeikkel nem törődő szülők nemegyszer neveltek jellembelileg elferdült, sőt bűnöző fiatalt. Hány fiatalkorú bűnöző tárgyalásán hangzott el az apa vagy anya önmagát vádló mondata: "Nem törődtem eléggé a gyermekemmel…"

A törődés nem csupán a ruházkodást, a feladatvégzést, a szabad idő ellenőrzését jelenti. Lényege a szeretet melege, mely elsősorban a családról, a hozzátartozókról, a gyermekről történő gondoskodásban mutatkozik meg. A családi légkör, amelyben a szeretet uralkodik, ahol él az egymás iránti érdeklődés és értékelés: az egészséges lelki élet legbiztosabb alapja. A szülői házban megbecsüléshez, megértéshez és szeretethez szokott gyermek önbizalommal és a biztonság érzésével vág neki az élet ismeretlen ösvényeinek. Embertársaiban bízik és optimista." Nekem tetszik a folytatas is:
http://www.vitalitas.hu/konyvek/lelekegeszseg/lelekeg11.htm

No comments: