Bence

Bencéről pár szót ejtenék, bár nem vagyok az az anyuka, aki csak a saját gyerekét fényezi, szerepeltetni sem szeretem, de természetesen ő a legcukibb a Földkerekségen hahahaha. Nekünk igen, de másnak nem kötelező. Szóval: nemsokára másfél éves lesz, fut-szalad, eleven, érdeklődő, ugyanakkor nagyon anyás, saját jelrendszert használ a kommunikálásra, nem egy mindent szétpakoló-szétszedő tipus egyelőre, és jól szót lehet vele érteni. Imádja az autókat, kerekeket, a Shrek 1-2-3-at (magyarul), a vizet, sétálni, hintázni, zenélni, mesekönyveket nézni, labdázni, golyókat, fel-le-ki-be pakolni, stb.stb., kb. mint egy másfél éves :) Az akaratérvényesitési folyamatának elején tartunk, de nálunk szinte mindent szabad, kivéve, ami veszélyes, vagy pillanatnyilag nem megoldható. Nem igazán próbálom a bilit még, nem látom, hogy itt lenne az ideje, lehet, hogy nem attól függ a felnőtt élete, hogy már 1 évesen szobatiszta volt-e; nálunk lehet saját ütemben fejlődni. Az a "csúnya cumi" sem olyan csúnya itthon. Segitünk személyiségének kibontakozásában odafigyeléssel, rugalmasan, pozitivan. Hogy ha majd felnő, örömmel jöjjön vissza hozzánk. Ha másra halgattunk volna, a következő eseménysorozat sem igy zajlott volna, ahogy, és szülői/hatodik/ösztönös megérzésünket elnyomva kevésbé boldogan töltöttük volna éjszakáinkat. Tehát, mivel Bence nem nagyon csipte a rácsos ágyát, köztünk aludt. Reméljük, nem lesz ettől pedofil, ahogy valaki volt szives figyelmeztetni, sőt, még csak problémánk sem volt belőle. Egyszerűen szerettük és mindenki jól aludt. Reggelig. Ja, és nem lehet agyonnyomni (talán ittasan, drogosan, amúgy érzékeljük álmunkban is, mármint globálisan, nem csak mi). 2-3 hete úgy gondoltam, lassan eljön az önállósodás ideje, saját akarata, dolgai, személyisége kialakulóban, tehát megpróbálhatjuk lefektetni a saját ágyába, hiszen már szépen megnőtt és kevésbé van szüksége ránk, pláne, mivel jól alszik éjszaka. Vettünk egy hosszabbitható kiságyat, amibe az első pillanattól szivesen belefeküdt, nincs gond, reggel kimászik és már játszik is. A történethez hozzátartozik, hogy Orsi és Lajos miatt (akik megkapták a mi hálónkat) Bence szobájában alszunk, de ennek azért nincs sok jelentősége, mert az első 5 órában nem vagyunk bent, és a másik 5 órában sem ébred fel. Nappal sincs baj, mivel nem csukom rá az ajtót. Felébred, és kijön. Tehát megérett erre a dologra. Nem erőltettük rá a különalvást, mig nem érezte magát biztonságban, s nem volt túl késő a helyzet (hogy "majd 10 évesen is ott fog aludni"), úgyhogy az a meglátásom, hogy ha a belső indittatásra hallgatunk, figyelembe véve gyermekünk természetes igényeit, nem hibázhatunk, könyvek és jótanácsok ide-vagy oda. Egyébként nagyon szeretek olvasni és megvitatni pro-kontra véleményeket is. Vitatkozni most már kevésbé, mivel ez a történet Bencéről, Lackóról és rólam szól, más nem élheti át e helyzeteket. Mellesleg sokan hasonlóan csinálják, viszont csak hasonló emberek társaságában beszélnek róla. Beirattam Bencét oviba 2 éves korától, kevés óraszámban, kis létszámú csoportba, ahol saját képességeiknek megfelelöen egyénre szabott bánásmódban, figyelemben részesülnek a kisdedek. Gondolkodom a hasonló sulin is. Még valami: egyre jobban látom, hogy csak komoly munkával fogjuk tudni megtartani a magyar tudását, ha itt maradunk, nem lesz egyszerü....