Nyüzsgés

Pörögnek a napok. Lehet, naplót kellene írnom, hogy emlékezzek mindenre,,, néha úgy tűnik, a hosszú távú memóriám jobban működik, mint a közeli.. pl. most próbálok a hétfőre visszaemlékezni...

Tulajdonképpen mióta megjöttünk, sokat vagyunk itthon és otthon, Gizi mamát boldogítjuk Törökbálinton, de csak óvatosan, hiszen augusztusban 90 éves lesz - aztán látszik vagy 80-nak :o)

Hétvége jól telt, bejártam a fél várost busszal (az után írtam a budapesti sorokat..), Újpalotától kezdve Budakeszin át, család, barátok, móka, kacagás, thétázás...


Bence új arca

Nagyon érdekes tapasztalatra tettem szert. Bence Erzsikéék KisBencéjével kedden úgy játszott, de úgy, hogy én még ilyet soha életemben nem láttam a mi Bencénk 4,5 évében !!!
Először is összehaverkodtak. Már ez magában csoda a mi gyermekünknél ilyen gyorsan :))
Aztán Bence beszélt sokat (amit gyerek- és idegen társaságban egyáltalán nem szokott).
Nem elég, hogy közvetlenkedett, de olyan mértékű játékot, fogocskát, bújócskát, dumcsizást és nevetgélést, huncutkodást lenyomtak reggeltől késő délutánig, amiről nem is tudtam, hogy tudja :O)) haha, aki ismeri Bencét és látta már (gyerek)társaságban, tudja, miről beszélek.

Felvettem a telefonommal, de se sem a fényképezőgépről, sem a mobilomról még nem töltöttem le semmit - habár Lackó felvilágosított, hogy írjam be a google-ba, hogy kell a wifit, stb. beállítani a laptopunkon és rányomulni Apusék hálózatára, de nem csináltam meg kényelmi szempontokból -, viszont a fotókártyát ide nem bírom bedugni, de a fotózsinórt meg nem hoztam el Sydneyből.
Na, nem vagyok egy macerás gyerek, az a fő :))


Lackó

Lackó ma sikeresen landolt Budapesten egy laza 27 órás út után (Sydney-Bankok-London-Bp), de nem találkoztunk, mert 2,5 órával később apukájával átreppentek Belgiumba egy megújuló energiaforrásos kiállításra. Szombaton este érkeznek, mikor is majd Ferihegyről egyenesen lerobogunk Szegedre. Lesz kilométer a popójában, az biztos :)) Viszont Gabi bejött délután Törökbálintra, mindannyiunk nagy örömére egy pár órára!


Ügyintéztem

Fantasztikus, Bence annyira cukkéró, abszolút odavan mindenki tőle, hogy milyen jól nevelt (nahát :)), aranyosan játszik, nagyon kedveseket és vicceseket mond,, érdekes, se nem vadul, se nem rohangál igazán, és már elég régóta nem igazán sír, maximum duzzog kicsit, de mindent meg lehet vele beszélni. Ha véletlenül mérges leszek (egyre kevésbé), akkor ő lehiggaszt és olyanokat mond, hogy "anya olyan szép vagy" haha, nagyon kis édibédi.

Szóval ma itthon hagytam ennek örömére Gizi mamára Bencét 4 órara (kicsit izgultam, de Apu, miután végigcipelt a fél városon, visszajött legozni :))
Mindketten jól bírták, sőt, időközben Gabi is megérkezett.

Én elmentem a tankönyvkiadóba és bevásároltam 1. osztályos általános iskolai tankönyvekből, magyar írás-olvasás, környezetismeret, készségfejlesztő munkafüzetek, stb. mert egyértelmű, hogy fog magyarul írni-olvasni-beszélni később is, és mert Bencét minden érdekli amúgy is :) Örömmel konstatálta megjövetelünk óta minden nap a Tescotól kezdve az utcáig, hogy magyarul beszélnek az emberek :)) Na meg amúgy sem hiszem azt, hogy majd az iskola neveli a gyerekünket, max. valami kis tudást tesz bele, de szerintem az ozzi sulirendszer mellé nem lesz megterhelő extrában tanulni egy kicsit.... de ez egy más téma. Lényeg az, hogy lesz mit cipelni :))


Barátságok

Aztán képzeljétek (aki tudja, miről van szó), hogy találkoztam K.Andrással :-) Az elmúlt napokban - meséltem is neki délután - hívtak a barátnőim, jött haza Juci... te Szilvi, nem az Andrást láttuk az Rtl klubban? És tényleg :)) Aztán ma személyesen is találkoztunk. Azt hiszem, Bence baba volt, mikor utoljára összefutottunk.. hát igen,, bár mondjuk viszonylag rendszeresen találkozunk, pár évente :)) azok a régi szép idők, 1993-94...


Majdnem-évfordulók

Erről jut eszembe, hogy holnap buli van! Ex-matávkábeltévés szűk körű összeröffenés :))
Valójában belegondoltunk tegnap előtt Tibivel, hogy nem semmi, gyakorlatilag augusztusban összeülhetünk, hogy megünnepeljük ismeretségünk és barátságunk 20. évfordulóját vele, Löpövel, Juditkával, Ildikóval (akivel ráadásul iskolatársak is voltunk, és apukája segített a nagymamámék építkezésében), és ugyan K. Anita nem k-tévés, de vele is, hiszen ugyanaznap kezdtünk a Toshibánál.. 1991... csak Anitával a Ciba-nál futottunk újra össze kontaklencsézni, míg a többiekkel változatosan, hol a Danone-ban, hol a Pannónia Hotelsnél, hol a Matávnál, haha :) És ne felejtsem S. Anitát, akivel aztán az általános iskola 1.osztályában együtt kezdtük (remélem, jövő hét után sikerül talizni).

Azért baromi jó, húsz-32 éves barátságokról beszélek. Ja, és ki ne hagyjam Mónimat, azt hiszem, 1993-at írtunk, mikor máig tartó barátságba keveredtünk... és a múlt hétvége felét is átdumáztuk :))

Visszatérve a nosztalgiázásból: holnap egy jó kis buli keletkezik - szokás szerint - a Szent Jupátban. Szerintem nyitás óta járunk oda... oké, kisebb kihagyásokkal, de meg nem szűnő lelkesedéssel, hiszen az, hogy a kedvemért és az itthon létem miatt kb. 20 perc alatt leszerveződött a Csipet Csapat... ez azt hiszem, önmagáért beszél! Nem semmi,meg vagyok hatva teljesen.. 7 év után is.... 20 év után is.... :)))