AZ INTERNET ÉS EGYÉB ÚJ TECHNOLÓGIÁK HATÁSAI
A KÜLÖNBÖZŐ GENERÁCIÓKRA, TÁRSADALMUNKRA
A globális kommunikációs technikák fejlődése komoly hatást gyakorol a különböző generációkra és ezen keresztül a mindennapi életünkre, a gazdaságunkra, és a társadalmunkra.
A generációkról szóló elméleteknek általában az a funkciója, hogy jól érzékelhetővé és megfoghatóvá tegye azokat a kulturális, szocializációs különbségeket, amelyek a különböző korosztályok között megfigyelhetőek.
Az ezekhez az elméletekhez kapcsolódó frappáns és sommás elnevezések ugyan Magyarországon kevésbé elterjedtek, de sokak számára ismerős lehet az 1925-1945-ös évtől született "Veterán generáció", majd az 1946-1964-es években született "baby-boom" generáció, de már jobban elterjedt az 1965-1979-es években születetteket leírni hivatott "X-generáció" kifejezés. Az ábécében sorban haladva őket követi az 1980-1995 között született "Y-generáció", (szokás őket a milleniumiaknak is nevezni), illetve az 1996-tól született legfiatalabbaknak kijáró "Z-generáció" elnevezés.
"Veterán-generáció": idős korban találkoztak először az Internettel, számukra a számítógép használat már önmagában is kihívás; nehezen tudnak megbirkózni a digitális társadalom kihívásaival. Általában egy munkaadónál, egy szakterületen dolgoznak egy életen át. Elmondhatják, hogy egy új világot építettek fel, ahol értékes tudást és tapasztalatot halmoztak fel, de sokszor ragaszkodnak a régen még jónak tűnő megoldásokhoz.
"Baby-boom generáció": életük derekán találkoztak az internettel. A munkavégzésükbe és hétköznapjaikba egyre nagyobb intenzitással építik be az Internetet, mert új utakra, tudásra, információra, cselekvésre vágynak, karriert építenek. Bár megkérdőjelezik a szüleik által megteremtett világot, időnként mégis előjönnek a beléjük nevelt régi sémákkal.
"X-generáció": a hírnöknemzedék, az átmeneti generáció. Kamasz- és ifjúkorukban találkoztak az internettel, munkavégzésüket és életvitelüket már alapvetően meghatározza a web. Legtöbbjük képes újra és újra megújulni, és tartani a mai felgyorsult életritmust.
"Y-generáció": gyermekkorukban találkoztak az internettel. Ők jelentik a digitális nemzedék első hullámát, magánéletükben nap, mint nap jelen van az Internet. Mostanra kezdenek megjelenni a munkaerőpiacon, komoly kihívást jelentve ezzel az X generáció számára. Minőségileg új szintet képviselnek a hírnöknemzedékhez képest.
Körülöttük a világ alapjaiban alakult át: a fogyasztói társadalom egyeduralkodóvá vált, új világ, új értékrendszerek születtek. Gravitációs referenciapontként magukban bíznak és nem a körülöttük lévő világra és intézményekre támaszkodnak. A korábbi generációkhoz képest ők a szkeptikusok, akik a saját képességeik és tudásuk növelésével erősítik társadalmi helyzetüket és biztonságukat. Élvezni akarják a munkát is, értékelik a csoportos teljesítményt, hisznek a közös erőfeszítések eredményében. Nagyra értékelik a szabadságot, a demokratikus, formalitásoktól mentes munkakörülményeket, szabályokat.
"Z-generáció": ők már teljes egészében beleszülettek abba a világba, amelyet egyre inkább meghatároznak a különböző digitális technológiák: ők az IT-generáció.
Elődeikhez képest egy teljesen más világot képviselnek: a modern technikák, az informatika, az online világ velük együtt vált nagykorúvá, személyiségük része lett. Társadalmi kapcsolataikat egy időben élik meg a valós és a virtuális világban. Bátrak, kezdeményezőek, kevésbé kételkedőek saját képességeikben, korlátaikban. Praktikus szemlélet jellemzi őket, az egyén szabadságát, a formalitás mentes közvetlen környezetet nagyra értékelik. Új világot építenek, hiszen nem a hagyományos irodai munkakultúrát képviselik, hanem a mobil és az internet segítségével a világ bármelyik pontján elvégzik feladataikat, létrehozzák virtuális közösségeiket.
Ők azok, akik már a digitális korral együtt nőttek fel: számukra magától értetődő, hogy mindennapi kommunikációjukat, érzelmi, társas életüket, alkotókedvüket és játékosságukat az internet, a mobiltelefon és már digitális eszközök segítségével, egymással és a legszélesebb nyilvánossággal megosztva élik.
Az otthoni és mobil kommunikációnak, a munkának, illetve a szórakoztatásnak alapvető eszközei a mind többet tudó mobiltelefonok, a digitális fényképezőgépek, az MP3 lejátszók, a hordozható CD lejátszók, illetve a számítógéphez kapcsolható webkamerák. Ezek a technológiák alapvetően megváltoztatták az elmúlt egy-két évtizedben az életmódunkat, kommunikációs, szórakozási, és fogyasztási szokásainkat, társas kapcsolatainkat.
Az általánosan elterjedt vélekedéssel ellentétben a legtöbb kutatás azt mutatja, hogy mindez mégsem szigetel el. Ezek a technológiák valódi értelmüket akkor nyerik el, ha "kiszabadulnak" a lakás négy fala közül. Az új eszközök lehetővé teszik, hogy bárhol és bármikor kommunikáljunk, mindenféle tartalmat (médiát) magunkkal vigyünk, nézzünk és hallgassunk, és mindezt másokkal megoszta egyre inkább magunk is létrehozóivá váljunk ezeknek.
Bár sokan aggódnak az ellenkezője miatt, a kutatások szerint a "digitális generáció, azaz az Y és Z generáció" tagjai számára továbbra is meghatározóak a személyes kapcsolatok, és az internetet, mint a meglévő barátságok fenntartását elősegítő eszközt használják.
Némi aggodalomra adhat okot, hogy a fiatalok a celebek uralta bulvárkultúrában nőttek/nőnek fel, de a kutatások szerint a hírnévre és gazdagságra törekvésnél sokkal egészségesebb értékeket vallanak. Arra a kérdésre például, hogy kit csodálnak a legjobban, a fiatalok 43 százaléka saját édesanyját, 30 százaléka pedig édesapját jelölte meg.
A megkérdezettek számára az öt legvonzóbb foglalkozást az állatorvosok, a tanárok, a rendőrök, az orvosok, na meg a futballisták űzik, igaz 64 százalékuk felnőttként inkább szeretne a maga ura lenni, minthogy más beosztottjaként dolgozzon.
Ehhez lehet, hogy meg is lesz a szükséges tőkéjük, ugyanis a pénzzel kapcsolatos attitűdjeikre vonatkozó kérdésekre adott válaszok szerint a 8-14 évesek jelentős része már takarékoskodik: 70 százalékuk inkább gyűjtöget, minthogy azonnal elköltse a zsebpénzét.
Visszatérve az új technológiákhoz: Távol áll a valóságtól az a sokszor hallott sommás megállapítás is, hogy a mai fiatalok élnek-halnak a technikáért. Nem maga a technológia vonzó számukra, hanem az általa biztosított lehetőségek, azon belül is elsősorban a társas kapcsolatok, a játékos attitűdök különféle kifejeződései: a kommunikáció, a szórakozás és az önkifejezés. Ez a generáció a technológiai fejlődését már egy organikus folyamatként éli meg, természetesnek veszi, hogy ezek a lehetőségek számára rendelkezésre állnak, az ezekkel kapcsolatos tudást nap mint nap magába szívja. Életét már aligha tudná elképzelni ezek nélkül az eszközök, és az általuk nyújtott szolgáltatások nélkül.
Röviden tehát arról van szó, hogy a tinédzserek és a fiatalok számára azok az igazán vonzó online tartalmak és szolgáltatások, ahol nem csupán passzív befogadásról van szó, hanem valamit
"csinálni" lehet. Legyen az játék, ismerkedés, alkotás, vagy közvetlen fogyasztás, vásárlás.
A mobiltelefonok, digitális fényképezők, videó- és webkamerák segítségével készített saját hangfelvételek, képek és videók készítése új lehetőségeket és funkciókat adott a használóik kezébe.
Az általános meghatározással web 2.0 elvre elnevezett digitális technológiák elsősorban olyan közösségekre épülnek (-és építenek), amelyekben a felhasználók közösen hozzák létre a tartalmat, osztják meg egymás között az információkat.
Ezeknek a formáknak a lényege, hogy a felhasználók intenzíven kommunikálnak egymással, és sokrétű kapcsolatokat alakítanak ki egymás között. A felhasználók nem passzív befogadói és fogyasztói a tartalmaknak, hanem a mindennapi élet során használható eszközöket kapnak és adnak.
Ezeknek a tartalmaknak és funkcióknak a létrehozása (és jövője) alighanem napjaink egyik legizgalmasabb internetes fejleménye, hiszen hiszen sok szempontból az internet fejlődése ma már nem a nagy cégek kutató-fejlesztő részlegeiben, hanem saját problémáikra, igényeikre innovatív megoldást kereső tinédzserek otthoni íróasztalainál történik, azaz a fiatalok ebben az egyik legfontosabb szereplővé léptek elő.
A lényeg a közösség, a közös tudás létrehozása, egymás szórakoztatása játékon, alkotáson és kommunikációs keresztül.
Mint az X generáció egyik tagja, üdvözlöm mindezt a fejlődést, de nem árt egy kicsit a múltba nézve elgondolkodni mindezen változások árnyoldalain, megoldásként a feladatokat is látnunk kell.
Mi voltunk a rendszerváltás ifjúsága, kerestük az igazságot, lázadtunk, hittünk, lelkesek voltunk. Mi még akkor voltunk gyerekek, amikor még csak néhány tévécsatorna volt, hétfőn adásszünettel. Nem voltak kereskedelmi rádiók, sem internet, sem számítógép, sem mobiltelefon. A mai világhoz képest őskőkorszaknak számít múltunk, pedig nem is volt az olyan régen.
Aztán jött az új generáció, a 80-as évektől születettek. Otthonosan mozognak az interneten, iwiw-en ismerkednek, youtube-on videóznak, mobiltelefont kaptak karácsonyra, és számítógépen tanultak. Ők már abban a világban szocializálódtak, amikor 10-15 percenként megszakították a filmeket a televízióban reklámokkal.
Ezért szinte képtelenek ennél hosszabb ideig egyfolytában koncentrálni. Kerülik a csendet, még közlekedés közben is zenét hallgatnak mp3 lejátszón. Szorgalmasan tanulnak, elérik, megszerzik azt, amit szeretnének, céltudatosak. A munka világában ma már kiszorítanak bennünket, X-eket. Eljött az ő idejük és ezt tudják is, ugyanakkor félnek, hogy hamarosan ők is elavultakká, alkalmatlanná válnak. Ezért kell most 100%-ot teljesíteniük.
Általában elkötelezetlen kapcsolatokban élnek, a 20-as éveik végén házasodnak, és a harmincas éveikben tervezik a gyermekvállalást. Ezt a generációt nevezik Y-nak, ezredváltóknak, vagy más néven 9/11 generációnak, hiszen 2001. szeptember 11-e számukra az egyik legjelentősebb esemény. Mások Einstein generációnak is nevezik őket, mert multifunkciós emberekké váltak: egyszerre tudnak chatelni, online videojátékot játszani, ebédelni, sms-t írni, tévét nézni és leckét írni. Persze a folyamatosan megosztott figyelem felszínessé is teszi életüket.
Számukra a világ már nem egységes egész, nem hisznek az ideológiákban: posztmodernek, már nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is. Nehéz számukra az igazságról beszélni, mivel nem igazán érdekli őket, és nem tudják hova tenni az abszolút kifejezéseket. Megtanították nekik, hogy tiszteletben kell tartani a mások véleményét, az igazság pedig választható, de a legjobb, ha nem foglalkozik az ember az élet nagy kérdéseivel, mivel úgysem tudhatjuk a végső válaszokat. Inkább élni akarnak a jelenben, megragadni minden lehetőséget, örömet, élvezetet, mint azon agyalni, hogy minek milyen következményei lesznek. Szeretnek elkötelezetlenek maradni mindenféle szinten.
Kezd felnőni egy még újabb generáció, amit az X és az Y után logikusan Z-nek neveznek. Az angol "zappers", kifejezésből kapták a nevüket, melynek jelentése "kapcsolgató, ugráló". Ők már teljes mértékben a médián nőnek fel, modern kifjezéssel élve digitális bennszülöttek. (Mi csak bevándorlók vagyunk!) Óvodás korban már jobban értenek a számítógépekhez és az elektromos kütyükhöz, mint nagyszüleik. Jelenleg még gyerekek, ezért nem tudni még, hogy milyenek lesznek felnőtt korban. Az elsődleges információ forrás számukra már az Internet. Sokan közülük játék-függők. Egy 2009-es amerikai felmérés szerint a mai tinédzserek naponta átalgosan 8 és fél órát töltenek valamilyen elektronikus médium fogyasztásával.
Az előző generációhoz képest is nehezebben koncentrálnak, még felszínebbek, fel vannak pörgetve. Kapcsolataik jó részét a világhálón ápolják közösségi oldalakon és messengeren. Gondolkodásuk nem igazán logikus, kevésbé következetesek.
Persze ez a felsorolás általánosít. Nem mindenkire jellemzőek ezek a generációs vonások, de mégis meghatározóak. Miért érdemes ezzel foglalkoznunk? Azért, hogy megértsük kortársaink, a fiatalok viselkedését.
Az újabb generációk újabb és újabb kihívásokat intéznek felénk, régi nevelési, oktató módszereink pedig hatástalanokká válnak.
Még véletlenül sem kell beleesnünk abba a hibába, hogy kétségbeesésünkben mi is megbotránkozzunk a mai generációkat szemlélve, "milyenek ezek a mai fiatalok"! Nem kell a múltat sem szépíteni, hogy mi annak idején jobbak voltunk, mert velünk is sok gond volt.
Még ha időnként nehéz is, de hinnünk kell, hogy az Y és a Z generációi is képes értéket hozni világunkba, csak megérteni és segíteni kell őket!
Nem törvényszerű, hogy ebben a felgyorsult világban a generációs különbségek felőrőljenek mindenkit, és az is elkerülhető, hogy fiataljaink 30-40 éves korukra kiégjenek.
A globális kommunikációs technikák fejlődése komoly hatást gyakorol a különböző generációkra és ezen keresztül a mindennapi életünkre, a gazdaságunkra, és a társadalmunkra.
A generációkról szóló elméleteknek általában az a funkciója, hogy jól érzékelhetővé és megfoghatóvá tegye azokat a kulturális, szocializációs különbségeket, amelyek a különböző korosztályok között megfigyelhetőek.
Az ezekhez az elméletekhez kapcsolódó frappáns és sommás elnevezések ugyan Magyarországon kevésbé elterjedtek, de sokak számára ismerős lehet az 1925-1945-ös évtől született "Veterán generáció", majd az 1946-1964-es években született "baby-boom" generáció, de már jobban elterjedt az 1965-1979-es években születetteket leírni hivatott "X-generáció" kifejezés. Az ábécében sorban haladva őket követi az 1980-1995 között született "Y-generáció", (szokás őket a milleniumiaknak is nevezni), illetve az 1996-tól született legfiatalabbaknak kijáró "Z-generáció" elnevezés.
"Veterán-generáció": idős korban találkoztak először az Internettel, számukra a számítógép használat már önmagában is kihívás; nehezen tudnak megbirkózni a digitális társadalom kihívásaival. Általában egy munkaadónál, egy szakterületen dolgoznak egy életen át. Elmondhatják, hogy egy új világot építettek fel, ahol értékes tudást és tapasztalatot halmoztak fel, de sokszor ragaszkodnak a régen még jónak tűnő megoldásokhoz.
"Baby-boom generáció": életük derekán találkoztak az internettel. A munkavégzésükbe és hétköznapjaikba egyre nagyobb intenzitással építik be az Internetet, mert új utakra, tudásra, információra, cselekvésre vágynak, karriert építenek. Bár megkérdőjelezik a szüleik által megteremtett világot, időnként mégis előjönnek a beléjük nevelt régi sémákkal.
"X-generáció": a hírnöknemzedék, az átmeneti generáció. Kamasz- és ifjúkorukban találkoztak az internettel, munkavégzésüket és életvitelüket már alapvetően meghatározza a web. Legtöbbjük képes újra és újra megújulni, és tartani a mai felgyorsult életritmust.
"Y-generáció": gyermekkorukban találkoztak az internettel. Ők jelentik a digitális nemzedék első hullámát, magánéletükben nap, mint nap jelen van az Internet. Mostanra kezdenek megjelenni a munkaerőpiacon, komoly kihívást jelentve ezzel az X generáció számára. Minőségileg új szintet képviselnek a hírnöknemzedékhez képest.
Körülöttük a világ alapjaiban alakult át: a fogyasztói társadalom egyeduralkodóvá vált, új világ, új értékrendszerek születtek. Gravitációs referenciapontként magukban bíznak és nem a körülöttük lévő világra és intézményekre támaszkodnak. A korábbi generációkhoz képest ők a szkeptikusok, akik a saját képességeik és tudásuk növelésével erősítik társadalmi helyzetüket és biztonságukat. Élvezni akarják a munkát is, értékelik a csoportos teljesítményt, hisznek a közös erőfeszítések eredményében. Nagyra értékelik a szabadságot, a demokratikus, formalitásoktól mentes munkakörülményeket, szabályokat.
"Z-generáció": ők már teljes egészében beleszülettek abba a világba, amelyet egyre inkább meghatároznak a különböző digitális technológiák: ők az IT-generáció.
Elődeikhez képest egy teljesen más világot képviselnek: a modern technikák, az informatika, az online világ velük együtt vált nagykorúvá, személyiségük része lett. Társadalmi kapcsolataikat egy időben élik meg a valós és a virtuális világban. Bátrak, kezdeményezőek, kevésbé kételkedőek saját képességeikben, korlátaikban. Praktikus szemlélet jellemzi őket, az egyén szabadságát, a formalitás mentes közvetlen környezetet nagyra értékelik. Új világot építenek, hiszen nem a hagyományos irodai munkakultúrát képviselik, hanem a mobil és az internet segítségével a világ bármelyik pontján elvégzik feladataikat, létrehozzák virtuális közösségeiket.
Ők azok, akik már a digitális korral együtt nőttek fel: számukra magától értetődő, hogy mindennapi kommunikációjukat, érzelmi, társas életüket, alkotókedvüket és játékosságukat az internet, a mobiltelefon és már digitális eszközök segítségével, egymással és a legszélesebb nyilvánossággal megosztva élik.
Az otthoni és mobil kommunikációnak, a munkának, illetve a szórakoztatásnak alapvető eszközei a mind többet tudó mobiltelefonok, a digitális fényképezőgépek, az MP3 lejátszók, a hordozható CD lejátszók, illetve a számítógéphez kapcsolható webkamerák. Ezek a technológiák alapvetően megváltoztatták az elmúlt egy-két évtizedben az életmódunkat, kommunikációs, szórakozási, és fogyasztási szokásainkat, társas kapcsolatainkat.
Az általánosan elterjedt vélekedéssel ellentétben a legtöbb kutatás azt mutatja, hogy mindez mégsem szigetel el. Ezek a technológiák valódi értelmüket akkor nyerik el, ha "kiszabadulnak" a lakás négy fala közül. Az új eszközök lehetővé teszik, hogy bárhol és bármikor kommunikáljunk, mindenféle tartalmat (médiát) magunkkal vigyünk, nézzünk és hallgassunk, és mindezt másokkal megoszta egyre inkább magunk is létrehozóivá váljunk ezeknek.
Bár sokan aggódnak az ellenkezője miatt, a kutatások szerint a "digitális generáció, azaz az Y és Z generáció" tagjai számára továbbra is meghatározóak a személyes kapcsolatok, és az internetet, mint a meglévő barátságok fenntartását elősegítő eszközt használják.
Némi aggodalomra adhat okot, hogy a fiatalok a celebek uralta bulvárkultúrában nőttek/nőnek fel, de a kutatások szerint a hírnévre és gazdagságra törekvésnél sokkal egészségesebb értékeket vallanak. Arra a kérdésre például, hogy kit csodálnak a legjobban, a fiatalok 43 százaléka saját édesanyját, 30 százaléka pedig édesapját jelölte meg.
A megkérdezettek számára az öt legvonzóbb foglalkozást az állatorvosok, a tanárok, a rendőrök, az orvosok, na meg a futballisták űzik, igaz 64 százalékuk felnőttként inkább szeretne a maga ura lenni, minthogy más beosztottjaként dolgozzon.
Ehhez lehet, hogy meg is lesz a szükséges tőkéjük, ugyanis a pénzzel kapcsolatos attitűdjeikre vonatkozó kérdésekre adott válaszok szerint a 8-14 évesek jelentős része már takarékoskodik: 70 százalékuk inkább gyűjtöget, minthogy azonnal elköltse a zsebpénzét.
Visszatérve az új technológiákhoz: Távol áll a valóságtól az a sokszor hallott sommás megállapítás is, hogy a mai fiatalok élnek-halnak a technikáért. Nem maga a technológia vonzó számukra, hanem az általa biztosított lehetőségek, azon belül is elsősorban a társas kapcsolatok, a játékos attitűdök különféle kifejeződései: a kommunikáció, a szórakozás és az önkifejezés. Ez a generáció a technológiai fejlődését már egy organikus folyamatként éli meg, természetesnek veszi, hogy ezek a lehetőségek számára rendelkezésre állnak, az ezekkel kapcsolatos tudást nap mint nap magába szívja. Életét már aligha tudná elképzelni ezek nélkül az eszközök, és az általuk nyújtott szolgáltatások nélkül.
Röviden tehát arról van szó, hogy a tinédzserek és a fiatalok számára azok az igazán vonzó online tartalmak és szolgáltatások, ahol nem csupán passzív befogadásról van szó, hanem valamit
"csinálni" lehet. Legyen az játék, ismerkedés, alkotás, vagy közvetlen fogyasztás, vásárlás.
A mobiltelefonok, digitális fényképezők, videó- és webkamerák segítségével készített saját hangfelvételek, képek és videók készítése új lehetőségeket és funkciókat adott a használóik kezébe.
Az általános meghatározással web 2.0 elvre elnevezett digitális technológiák elsősorban olyan közösségekre épülnek (-és építenek), amelyekben a felhasználók közösen hozzák létre a tartalmat, osztják meg egymás között az információkat.
Ezeknek a formáknak a lényege, hogy a felhasználók intenzíven kommunikálnak egymással, és sokrétű kapcsolatokat alakítanak ki egymás között. A felhasználók nem passzív befogadói és fogyasztói a tartalmaknak, hanem a mindennapi élet során használható eszközöket kapnak és adnak.
Ezeknek a tartalmaknak és funkcióknak a létrehozása (és jövője) alighanem napjaink egyik legizgalmasabb internetes fejleménye, hiszen hiszen sok szempontból az internet fejlődése ma már nem a nagy cégek kutató-fejlesztő részlegeiben, hanem saját problémáikra, igényeikre innovatív megoldást kereső tinédzserek otthoni íróasztalainál történik, azaz a fiatalok ebben az egyik legfontosabb szereplővé léptek elő.
A lényeg a közösség, a közös tudás létrehozása, egymás szórakoztatása játékon, alkotáson és kommunikációs keresztül.
Mint az X generáció egyik tagja, üdvözlöm mindezt a fejlődést, de nem árt egy kicsit a múltba nézve elgondolkodni mindezen változások árnyoldalain, megoldásként a feladatokat is látnunk kell.
Mi voltunk a rendszerváltás ifjúsága, kerestük az igazságot, lázadtunk, hittünk, lelkesek voltunk. Mi még akkor voltunk gyerekek, amikor még csak néhány tévécsatorna volt, hétfőn adásszünettel. Nem voltak kereskedelmi rádiók, sem internet, sem számítógép, sem mobiltelefon. A mai világhoz képest őskőkorszaknak számít múltunk, pedig nem is volt az olyan régen.
Aztán jött az új generáció, a 80-as évektől születettek. Otthonosan mozognak az interneten, iwiw-en ismerkednek, youtube-on videóznak, mobiltelefont kaptak karácsonyra, és számítógépen tanultak. Ők már abban a világban szocializálódtak, amikor 10-15 percenként megszakították a filmeket a televízióban reklámokkal.
Ezért szinte képtelenek ennél hosszabb ideig egyfolytában koncentrálni. Kerülik a csendet, még közlekedés közben is zenét hallgatnak mp3 lejátszón. Szorgalmasan tanulnak, elérik, megszerzik azt, amit szeretnének, céltudatosak. A munka világában ma már kiszorítanak bennünket, X-eket. Eljött az ő idejük és ezt tudják is, ugyanakkor félnek, hogy hamarosan ők is elavultakká, alkalmatlanná válnak. Ezért kell most 100%-ot teljesíteniük.
Általában elkötelezetlen kapcsolatokban élnek, a 20-as éveik végén házasodnak, és a harmincas éveikben tervezik a gyermekvállalást. Ezt a generációt nevezik Y-nak, ezredváltóknak, vagy más néven 9/11 generációnak, hiszen 2001. szeptember 11-e számukra az egyik legjelentősebb esemény. Mások Einstein generációnak is nevezik őket, mert multifunkciós emberekké váltak: egyszerre tudnak chatelni, online videojátékot játszani, ebédelni, sms-t írni, tévét nézni és leckét írni. Persze a folyamatosan megosztott figyelem felszínessé is teszi életüket.
Számukra a világ már nem egységes egész, nem hisznek az ideológiákban: posztmodernek, már nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is. Nehéz számukra az igazságról beszélni, mivel nem igazán érdekli őket, és nem tudják hova tenni az abszolút kifejezéseket. Megtanították nekik, hogy tiszteletben kell tartani a mások véleményét, az igazság pedig választható, de a legjobb, ha nem foglalkozik az ember az élet nagy kérdéseivel, mivel úgysem tudhatjuk a végső válaszokat. Inkább élni akarnak a jelenben, megragadni minden lehetőséget, örömet, élvezetet, mint azon agyalni, hogy minek milyen következményei lesznek. Szeretnek elkötelezetlenek maradni mindenféle szinten.
Kezd felnőni egy még újabb generáció, amit az X és az Y után logikusan Z-nek neveznek. Az angol "zappers", kifejezésből kapták a nevüket, melynek jelentése "kapcsolgató, ugráló". Ők már teljes mértékben a médián nőnek fel, modern kifjezéssel élve digitális bennszülöttek. (Mi csak bevándorlók vagyunk!) Óvodás korban már jobban értenek a számítógépekhez és az elektromos kütyükhöz, mint nagyszüleik. Jelenleg még gyerekek, ezért nem tudni még, hogy milyenek lesznek felnőtt korban. Az elsődleges információ forrás számukra már az Internet. Sokan közülük játék-függők. Egy 2009-es amerikai felmérés szerint a mai tinédzserek naponta átalgosan 8 és fél órát töltenek valamilyen elektronikus médium fogyasztásával.
Az előző generációhoz képest is nehezebben koncentrálnak, még felszínebbek, fel vannak pörgetve. Kapcsolataik jó részét a világhálón ápolják közösségi oldalakon és messengeren. Gondolkodásuk nem igazán logikus, kevésbé következetesek.
Persze ez a felsorolás általánosít. Nem mindenkire jellemzőek ezek a generációs vonások, de mégis meghatározóak. Miért érdemes ezzel foglalkoznunk? Azért, hogy megértsük kortársaink, a fiatalok viselkedését.
Az újabb generációk újabb és újabb kihívásokat intéznek felénk, régi nevelési, oktató módszereink pedig hatástalanokká válnak.
Még véletlenül sem kell beleesnünk abba a hibába, hogy kétségbeesésünkben mi is megbotránkozzunk a mai generációkat szemlélve, "milyenek ezek a mai fiatalok"! Nem kell a múltat sem szépíteni, hogy mi annak idején jobbak voltunk, mert velünk is sok gond volt.
Még ha időnként nehéz is, de hinnünk kell, hogy az Y és a Z generációi is képes értéket hozni világunkba, csak megérteni és segíteni kell őket!
Nem törvényszerű, hogy ebben a felgyorsult világban a generációs különbségek felőrőljenek mindenkit, és az is elkerülhető, hogy fiataljaink 30-40 éves korukra kiégjenek.
No comments:
Post a Comment